Emlékezzünk ma este Melindára, akinek annyira szar sorsa van, hogy most Németországban bébiszitterkedik a gazdagnegyedben.
Imádkozzunk, hogy a mindenható atya egyszer engem is megsegít és átrugdos az érettségin.
Egy perces néma csend következik tőlem, értem.
Amúgy lehet, hogy tényleg létezik valamiféle Isteni gondviselés, közbeszólás, beavatkozás vagy akármi. Pölö tegnap este óta ma reggelig azért imádkoztam, hogy ne legyen angoltanár, mert nem teljesen tudom még a tartalmát annak a furiságnak, amit már egy hónapja kérnek rajtam számon.
Láss csodát, a tanár úr nemhogy ma nem volt, holnap sem lesz suliban.
És még valami.
Ha valami eltűnik/elveszik tőlünk, az mindig visszatérül. Pölö, még amikor volt a gáboros időszakom, ott maradt nála a gyűrűm és a miza cédém. Részéről nem térült vissza az egész, vagyis az is lehet, hogy megakadályozta a posta. Ő mondta, hogy feladta a cuccaimat, aztán meg ki tudja.
Ricsitől már kaptam két szép gyűrűt.
Akármilyen furi, a második gyűrű ugyanolyan, mint amit én dühből megvettem magamnak (apura voltam mérges) és nem került elő a Gábortól.
És kurvára örülök amúgy, mert így nem magamtól és nem dühből van, hanem valakitől, aki igazán szeret és ha ránézek, mindig ez jut eszembe.
Meg egy párbeszéd is van itt, egész friss, most zajlott köztünk:
-Írhatnál könyvet. - Ricsi
-Minek?
-Imádom az ilyen értelmes kérdéseidet.
…
-Én biztos megvenném. - Ricsi
-Ez eddig egy ember. Belőled nem fogok meggazdagodni.
-Blogolhatnál is mellette, meg írhatnál újságot is. Tök gazdagok lennénk és nem kellene dolgoznom.
Enyhén érdekember a drága. Bár azt mondja, van egy-két értelmes pillanatom/gondolatom.
Kommentek